A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán végeztem hegedűművészként. Itt ismerkedtem meg a kamarazene örömeivel, kihívásaival és mélységeivel. Főiskolás hallgatótársaimmal alakult vonósnégyesünkkel az Országos Dohnányi Ernő Kamarazenei Találkozón Nívó-díjban részesültünk. Véleményem szerint minden zene mindenkié, legyen az komoly, könnyű klasszikus, avagy populáris. A hangsúly a hiteles előadáson és az egyéni azonosuláson van, mind játékos, mind hallgatói szempontból. Hiszem, hogy a kamarazenei munka jellemformáló erővel bír és olyan kommunikációs csatornát nyit előadó és befogadó között, amely személyes, egyedi, olykor humoros és sokszínű, csakúgy, mint amilyen az együttesünk repertoárja.
KURGYIS MÁRTA
A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán végeztem hegedűművészként. A kamarazenéléssel, azon belül pedig kifejezetten a vonós kamarazenéléssel már egészen kiskoromban találkoztam, olyan különleges alkalmakkor, amikor a testvéreimmel kamarázhattam együtt – akár zeneiskolai koncertek alkalmával, akár hegedűduó versenyeken. Pár éve pedig – nagy örömömre – a családi vonóstriónk vonósnégyessé gyarapodhatott. Egyetemi tanulmányaim alatt többször lehetőségem volt részt venni az Országos Dohnányi Ernő Kamarazenei Találkozón, amelyen egy alkalommal a barokk formációjú kamaracsoportom Nívódíjban részesült. Mivel mindig is szerettem kamarázni, örülök, hogy lehetőségem nyílt erre, a zenekarban való zenélés mellett, a Cívis Consorttal.
BOZSÁNYI DÁVID
A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán végeztem brácsaművészként. Tanáraimnak hála, már egész fiatal koromban megismerkedhettem a kamarajátékkal és az együtt zenélés örömeivel. Egyetemi éveim alatt számos hallgatótársammal játszottam együtt a legkülönfélébb kamaraformációkban. A legnagyobb és legszebb kihívást azonban mindig a vonósnégyes műfajban láttam. Az Országos Dohnányi Ernő Kamarazenei Találkozón egyetemi kvártettünket a zsűri Nívódíjjal jutalmazta. Habár hét kerek éve dolgozom profi zenekarban, hitem a „gyors brácsás” mítoszt illetően töretlen. Ennek tudatában igyekszem segíteni együttesemet, a Cívis Consort vonósnégyest.
PARÁDI LÁSZLÓ
A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán végeztem gordonkaművészként. Már az egyetemi tanulmányaim során is nagy örömmel vettem részt mindenféle kamaraformációban. A kamarazenét, ezen belül a vonósnégyest a zeneművészet legszebb, legkifejezőbb formájának tartottam és tartom ma is. Érdeklődésem nem csak a szűken vett „klasszikus” zenére korlátozódik: a népzenétől a jazz-en át a rockzenéig mindenféle stílusra nyitott vagyok, sőt, igyekszem magam több műfajban is kipróbálni. Ennek köszönhetően jelenleg is több együttes tagja vagyok: a Sokszínvirág zenekarral a népzene és gyermekdalok, az Iromba és az Evermind együttessel pedig a pop- és rockzene világában teszek kirándulásokat. Ezt a nyitottságomat együttesünk műsora is tükrözi, így a legkülönbözőbb korú és ízlésű hallgatóink számára is tudunk maradandó zenei élményt nyújtani.
